Tanácstalan vagyok bukósisak méretet illetően

Sokat gondolkodtam, hogy mi is lenne a megfelelő ajándék édesapámnak. Hiszen mindene megvan, és amit akar, azt úgy is megveszi magának. Persze egyedül nagy lehetőségeim nincsenek, így úgy döntöttem, hogy szövetkezem a testvéreimmel.

Az alkalom

Édesapánk most lesz 60 éves. Azt gondolom ez egy szép kerek szám, így mindenképpen meg szeretnénk ünnepelni. Szegény édesanyánk, ha élne, biztosan örülne neki, hogy milyen szép a család, és hogy összetartunk nélküle is.

Anyánk 4 évvel ezelőtt halt meg. megrendült a család is, hiszen egy anya elvesztése igen csak szomorú dolog. Nem mintha nem szeretnénk apánkat, mert nagyon is, de anya…ő az aki összetartotta a családot. Sok lehetőségünk  nem volt, mint vagy talpra állunk, vagy pedig elveszítjük egymást. nehéz volt. Szomorú időszak volt, én bevallom azt gondoltam nem marad együtt a család. Aztán persze egyik szomorú dolog után következik a másik, bár azt hiszem, nekünk ez segített összetartani. Tavaly a bátyámnak volt egy autóbalesete, és igen nehéz időszakon mentünk keresztül. Sokáig az intenzív osztályon feküdt, és nem tudtuk, hogy talpra áll e valaha.

A kritikus időszak

Éppen hogy csak az egyikből kijöttünk, és következett a másik. Apám emlékszem, zokogott a korházi terem előtt, és azt mondta, hogy ez nem lehet. nem lehet, hogy a jó Isten ennyire megbüntesse, és magét hibáztatta, hogy biztosan valamiért büntetést kapott az élettől…vigasztalhatatlan volt. Ebben az hospital-834157_640időszakban mindenki otthon volt. A másik bátyám is, és én is, felváltva voltunk apánkkal. Valakinek főzni is kellett, így én vettem fel ezt a szerepet. Persze eleinte apám tiltakozott, hogy ne főzzek, mert minek, ő enni sem tud…Aztán miután kezdett Zoli jobban lenni, hajlandó volt csipegetni. Eleinte mindig csak pár kanállal, de már ez is valami volt. Egyik nap úgy döntöttem, hogy előveszem édesanyám szakács könyvét, és abból fogok főzni. Apám nagyon szerette a leveseket, anyám pedig igyekezett mindig a kedvében járni, és sok félét készíteni. Volt olyan is, amit ő talált ki, és ezt papírra vetette. A régi időben, a nagyszüleink idejében mindig kellett az asztalon lennie levesnek. Persze egy jó húslevest 2-3 napig is ettek, de el nem maradhatott. Persze akkor még az egyszerűbbeket is szerették,  mint a rántott leves, tojás leves…

A lábadozás időszaka

Míg Zoli lábadozott, hazaköltözött. Apám gondozta, én főztem, így ott voltunk mind egymásnak. Sokszor gondolkoztam, hogy talán azért is kellett ez, hogy jobban figyeljünk egymásra. Most megtehetjük, mert minden a régi, igaz anyám nincs velünk, de hiszem, hogy fentről figyel minket. Szerencsére Zoli felépült, minden féle maradandó károsodás nélkül…

Most, hogy apám születésnapjára készülünk, újra összefoghatunk, egy megfelelő ajándék érdekében. Én arra gondoltam, de a fiú majd biztosan meg tudják mondani, hogy mi lenne, ha vennénk közösen egy új bukósisakot apánknak. Ők biztosan tudják a bukósisak méretet is, hiszen ők jobban értenek hozzá, mint én. Anyám, ha most néz minket fentről, biztosan örül, hogy milyen összetartó szép család lett belőlünk.