Szemtelenül az interjún

Régebben dolgoztam egy cégnél, amely toborzással, kiválasztással, munkajoggal és a HR legkülönfélébb ágazataival foglalkozott. Volt egy kollégám Bea, akinek folyton forrt a vére. Mármint abban az értelemben, hogy mindig hihetetlenül melege volt. Bármilyen ruhát persze nem vehetett fel, hiszen interjúztatnia kellett a jelentkezőket, akik nem kis számban jöttek és mentek minden nap. Ezért Bea ott ült a kis kosztümjében bent a tárgyalóban, avagy az irodában, és azért, hogy ne legyen kínos izzadságcseppekkel tele a márkás ruhája, állandóan klímázott minden helyiségben, ahol megfordult, ez által szibériai mikroklímát előidézve az iroda jelentős terjedelmében.

Bea klíma iránti imádata több kollégánál kiváltotta a forradalmi hangulatot, de senki nem mert szólni neki, hogy túl fagyos hangulatot teremt az interjúkon, ezért tehát mindenki ült csendben kabátban a forró nyári napokon.Sajnos a klímahasználat tud nagyon kellemetlen is lenni, hiszen rengeteg mellékhatása, és nem várt tulajdonsága van neki. Ilyen például, hogy kiszárad, és bepirosodik tőle a szemed. Július közepére én úgy néztem ki mint egy házinyúl, olyan vörös szemekkel, mint az őrölt chilipaprika. Természetesen orvoshoz nem volt időm és kedvem elmenni, ezért csak dörzsöltem és dörzsöltem hosszú perceken keresztül a kezemmel, amivel persze csak ártottam magamnak. Igen ám, de volt egy másik kollégám Ági, aki velem ellentétben folyton csillogó szemekkel járt dolgozni, pedig mellettem csücsült egy asztallal arrébb. Pár hét elteltével megkérdeztem tőle, hogy ugyan mitől ennyire szépek a szemei, amikor a fél iroda vagy tűdőgyulladással fekszik otthon, vagy kötőhártya gyulladásszerű tünetekkel pislog idebenn. Azt mondta, hogy azért, mert Corneregelt  használ, ami enyhíti a gyulladás tüneteit, és segít regenerálni a roncsolódott szaruhártyáját. Mondtam, hogy ez mind szép és jó, de miért kellene ez nekem, hiszen nem vagyok sem szemüveges, és nem is böködöm csavarhúzóval a szemem kedvtelésből. Azt mondta, hogy a szem egyik legnagyobb ellensége a klíma, hiszen naponta kb.tizennégyezerszer pislogunk és a légkondicionáló berendezés kellemetlen mellékhatása, hogy a szemünk kiszárad, aminek következtében rendkívül könnyen sérül a szaruhártyánk. Kérdeztem tőle, hogy ha ennyire keni-vágja a témát, akkor miért a HR szakmát választotta és miért nem ment szemgyógyásznak. Azt felelte, hogy nem kell ahhoz orvosnak menni, hogy értsen egy-két dologhoz, meg, hogy időnként utána olvasson az interneten annak, ami érdekli, és ha nem lennék ennyi begyepesedett, és nem csak az amerikai foci eredményeket nézném a világhálón, hanem kicsit olvasmányosabb témák után is kacsintanék, akkor nekem sem lenne tenyésznyuszi szemem, hanem egészségesen néznék ki.

Mondanom sem kell, hogy ezek után nem mertem kérdezni semmit, nehogy tőből le legyen harapva a fejem, viszont azért a tanácsot megfogadtam, és vettem magamnak a patikában egy Corneregelt. Azóta ismét rá bírok nézni a klímára és visszaváltozott az eredeti állapotára a szemem. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy ha Ági nem mondja nekem, hogy használjam, akkor valószínűleg előbb mondok fel, de így legalább a nyarat kibírtam valahogy és nem néztem ki úgy, mint aki tudatmódosító szerek hatása alatt áll minden nap. Régóta nem dolgozom együtt Ágival és remélem már Ő sem Beával, de mindig hálás leszek neki, hogy megmutatta ezt a készítményt.